"Ez nem egy szokványos kisregény. Írtam egy világról, egy új hajnal idején. Más lehet az üzenet neked, mint nekem. Olvaszd magadba, amit a lelked kíván, egy szó is elég lehet a nagy Életfán. A betűkbe szőttem a lényeget, a ruha néha nem is olyan lényeges.

Űrfabula: mit jelent ez? Tanmese a kozmosz fátylából, bolygók derengő útjáról? Így is nézheted, de szíved egyetlen rezdülésében ott vannak  galaxisrendszerek. Semmit se gondolj túl, néha csak érezz, ha kell, vedd elő többször, válaszolj és kérdezz. Magadnak. Néhány kérdésedre kaptam választ. Hiszem, hogy segít kilátni az ablakon túlra, a csillagfényes messzi távolba.
Csillagközi összefoglalót tartasz a kezedben, előhírnöke ez mindannak, amit még lapra vetek a jövődben."

"Te ringatózhatsz a csónakodban, de én nem tehetem meg?

Harangozni és hárfázni kezdett bennem. Gyöngyöző, egészen leleményes. Tiszta. Fenséges. Gyönyörű és tehetséges muzsikus Ő. Egy kicsit jobban értettem már annál, mint amikor ezredévek múltán az imént újra megpillantottam.

Ami látszólag különálló tőlem, úgy gondolod, hogy valóban külön létezik?

<Nem...>

Én vagyok az élet célja. Physis. A természet célja. Általam léteztek. Belőlem indultatok. Bennem is maradtok mindörökké. A Ház tervezője és nukleoszintézis rendezője is én vagyok."