Térképed c. írásom

Pleja C.M. 2016

Novella a lehetséges lehetetlenről....

A horizonton már csak ködös levegőfoltok tisztelegtek a pár napja felizzott események előtt. A zűrzavar is alábbhagyott. Nem emésztett annyira, mint a Tűzjárás kezdetén.

Marika térdeit átkulcsolva meredt Új Föld távolban lebegő fényeire. Alig értett valamit ebből az egészből. Csak azt érezte, hogy hiányzik neki Tom.

Feje felett tizenkét méter magasan elhúzó fekete Bázisok figyelték őt egész álló nap. Őt is.. Nyers jelenlétüket ugyan megszokta már, de hatástalaníthatatlan szuggeszciójuktól egyszerre érezte magát dekoncentráltnak és munkamániásnak.. A lepel ismét itt volt. Létébe vetett bizonyossággal érzékelte az arcára hulló, mikronnál is apróbb permetszemcséket. Csak egy simítás volt, nem több annál.

A hálózatokkal nem tudta elérni Tomot. Már nem is próbálta. Azt mondták, nem lehet. Anyja szemfehérjéjét két napja rózsaszínes fátyol takarta. Pszichoszomatikus allűrrel dobálta testét, ahogy lánya felé sietett.

• a Q-Mail System-et ma állítják be. Használhatod végre!

Marika a transzterrai űrpostaszolgálat frissen felhúzott épületét fürkészte. A szürke hengeren körös- körbe bizalmatlanul villogó nyílászárók sorjáztak; a szaporán imbolygó emberfejek riadalma messziről is jól kivehető volt.Tülekedés fülledt, állatias energiája zúdult a fiatal nő felé. Nehezen hitte el, hogy nincs más út ahhoz, hogy kapcsolatba lépjen Tommal. Be kell ide lépnie... A henger legfelső szintjén éttermek, gyorskiszolgáló büfék és kreativitást bontó, bongó ételautomaták várták a fáradó informátorokat. A Posta ázsiója a Földeken soha nem látott mértékben került újra monopolpozícióba. Az itteni Irányítók sem vehették fel másként a megszakadt kapcsolatokat Új Földdel. A sorshű történések bekövetkezésére és az élet fénypáncélos törvényeire az Irányítók sem tudtak hatást gyakorolni. Kevesek voltak hozzá. I. típusú Föld lakói beleborzadtak a ténybe, hogy a Clarke Orbit rendszerek már csak felettük keringenek a geostacionárius pályán.

Az égbolt állócsillagai továbbra is kikezdhetetlen áhitattal pillantottak az emberiségre. A galaxis idegen tejútjain az elmúlt egymillió évben sehol sem történt ilyen Tűzjárás. Mindennel tisztában voltak és semmit sem sajnáltak. Nekik mindegy volt, hogy egy vagy két Föld felett ragyognak-e tovább. A Regulus Oroszlánszíve mégis duzzadt a büszkeségtől, hogy fizikai mása Új Földön maradt. Ó, a szerencsések!

-Jó napot kívánok! Argentínába szeretném feladni az postaküldeményemet! Illetve.. - Mariska hangja elcsuklott.

Beszélőképességét lebénította a körülötte felverődő ordibálás, hisztérikus sírás, követelőző nyafogás, csaholás.. Annyira elege volt már ebből az egészből! Mikor áll már vissza a rend?!

-Látom, a kisasszony kétségbe van esve. Ne legyen! Megesik az ilyesmi, hisz látja. A világ néha kettészakad! Nem történt semmi baj!

Fölébe magasodó, uniformisba öltözött, széles vállú férfi fogta meg a könyökét. Szürkésfehér arcszíne megrémítette, fekete írisze kéjes tolakodással akart gyökeret ereszteni benne..

A férfi nem hagyta abba. Marika információkat akart. Tegnap tűntek fel ezek az izzadó, sugárzó bőrű férfiak. Korábban soha nem látta őket..

- Hála Új Föld technológiájának, az Argentínába feladott küldeménye a régi földperc fényegységének 27-szeresével fog szerettéhez száguldani! Micsoda kegy, nemde?

Az erőszakos uniformisujj a szerelméért vágyódó női kezek után nyúlt.

- Akkor nagyon gyorsan odaér a levelem! És mikor jön válasz?

-Maga szerint mikor? Visszafelé vajon nem működik a technológia?!

A férfi lidérces röhögése robotmandzsettáiból is bűzölgött. Marika lábai elgyengültek.. Magatehetetlen irányítottságában beleomlott a hivatali ügyintézés ósdi útvesztőibe. Ósdi és új egyszerre..?

Barna , újrahasznosított papírt toltak az orra elé.

-Írjon, hölgyem! Mindenkinek két perc áll a rendelkezésére! Ne vesszen el az érzéseiben, mert úgy nem tud összeszedetten gondolkodni!

Sós cseppektől átfázva, kacifántosan indult útjára a rövidke üzenet:

"Szeretlek. Nem értek semmit. Azt hiszem félek."

Új Föld ezalatt kitárt szívvel küldte és várta az üzeneteket. A Tűzjárás porfelhőit rég eloszlatták egy szivárványszínesővel. A földrészek csonka, elszakadt darabjaiktól sajgó hiányérzetét a régi földperc fényegységének 27-szeres sebességével szüntették meg. A szívekben jócskán maradtak még kráterek.

A szemhatár vonalán betört, erre kószáló kvantumugrásokat nem lehet csak úgy elfelejteni. Elvégre kitörölhetetlen nyomot hagytak a lakókban. És Új Földben is..

Területe Egész Föld egynegyede lett, kevesebb tengere és szárazföldje maradt. De azok legalább mind megtisztultak.. Tom megcsodálta az elmúlt napokban Argentína parti szikláira szegődött sellőpárokat.

-Vajon Argentínában vagyok-e még? Minden úgy megváltozott!

Tom vágyott Marika után. Ma kapta kézhez alacsony frekvenciákkal terhes üzenetét. Ősi, hátrahagyott árny rázta meg finomszövetű testét: az aggodalom.

• Két hét áll a rendelkezésére! El kell, hogy érjen engem... Sikerülnie kell neki!

Tom a Kristálytenger közepén állt. Csak halovány derengésként látta Régföld lelkeit. Köztük Marikát... Szelíd sugárözönt hozott ez az új, déli pólusoktól fújó szél. A madarak is más irányba repültek már. Vigaszt nyújtó aranyszál csepegett le hozzá a felfrissített egekből;

• Készen van a tiéd is?- kérdezte az aranyszál.
• Igen, megírtam neki.
• Nincs több lehetőség. Nem tudhatja meg, hogy két hete van.
• Tudom.
• El kell engedned, ha nem sikerül.
• Másokat is elengedek, ha szükséges. De nem akarom. Szeretem őt.
• Új Föld ragyogása örök esélyként szemébe tűz majd, ha felnéz az égre.
• Vigyétek.. Itt van.

A Marikának címzett válasz azonnal megérkezett. Az átvételre azonban még órákat kellett várnia. Őrjöngő erejét lassacskán rezignált fásultság váltotta fel.

A bűzös uniformisujjak szaténfényű dobozokat osztogattak a Küldeményátvétel feliratú csarnokban. Máshol tilos volt átadni az érkező postát.

-Itt van hölgyem, ez az Öné. Egyenesen Argentínából!

Marika kitántorgott a dobozkával. Csak ki, ki, ki innen!

Remegő kezei majdnem elejtették a legfontosabbat, amit életeken át csak kaphatott.

A hosszú papíron egyetlen betű nem sok, annyi sem állt... Furcsa, általa eddig soha nem látott fényesség áradt a felületéről.. Nem érdekelte. Nem érintette meg, legfeljebb a régi földperc fényegységének nullszoros értékével.

Csak nézte. Csak bámulta. Nem akarta elhinni, hogy Tom ennyire méltatta.. Mielőtt a gyönyörű papirost a szelektív gyűjtőtelep pink konténerébe belehajította volna, két szeme idegesen összegabalyodott mágneses erővonalain át agyába még beszáguldott a nanoszekundum információcsomag; az épp kirajzolódó x-ek és y-ok bonyolult hálózata!

Kevesen értik meg ezeket az x-eket és y-okat. Marika nem értette meg. DNS-hagyatéka egy pink konténerben várja a szebb reményű napokat. De Új Föld ragyogása örök esélyként szemébe tűz majd, ha felnéz az égre...